Vádak és cáfolatok

Mottó: Igaz-e, hogy Leningrádban Mercedeseket osztogatnak? A hír igaz. Csak nem Leningrádban, hanem Moszkvában, nem Mercedeseket, hanem Volgákat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.

A II. világháború vége óta nem szűnnek a támadások XII. Pius pápa ellen. Ezek a vádak a hatvanas években érték el első csúcspontjukat, és ma élik reneszánszukat. A hatvanas években okozott Európa-szerte botrányokat Rolf Hochhuth protestáns német drámaíró drámája “A helytartó”. 2002-ben Costa Gavras politrendező készített filmet a 40 évvel ezelőtti darabból, amit már ebben az évben vetítenek Magyarországon “Ámen” címmel.

Írásunkban a vádak cáfolatával foglalkozunk, és kitérünk arra, mivel hívta ki Pius pápa a nemzetközi zsidó és liberális médiavilág haragját. Tudjuk, hogy kényes kérdésekkel foglalkozunk, hiszen írásunkban akarva-akaratlanul is érintjük a holocaust-tagadás mezsgyéjét, márpedig ennél nagyobb bűnt elképzelni mai világunkban nem lehet. Olyan ez, mint a gondolatbűnözés Orwell világában. Egyházunk (helyesebben szólva keresztény egyházaink), pedig az elmúlt években tanújelét adták, hogy irtóznak a legképtelenebb, leghazugabb vádak megválaszolásától is, egyszerűen nem veszik föl a kesztyűt. Hogy mi ennek az oka, az egy külön írás témája lehetne. Ezért nem lesz népszerű írásunk sem a klérus, sem a baloldali liberális média számára, de kényelmetlen lesz azoknak is, akik ma a kereszténységről, mint judeokereszténységről beszélnek, hiszen írásunk éppen azt bizonyítja, hogy a katolikus egyház, legalább is a közelmúltig, mindenfajta irányzattal, politikai hatalommal szemben megőrizte függetlenségét, szembeszállt a XX. század mindkét nagy irányzatával, a nemzetiszocializmussal és a kommunizmussal is, de kiállt az európai népek önrendelkezése mellett.

I. A sztori

1943-ban a fiatal jezsuita Riccardo Fontana tudomást szerez Kurt Gerstein SS-tiszttől, mi történik az elhurcolt zsidókkal, Cyklon B gázzal megsemmisítik őket. Fontanának lehetősége van a pápával beszélni, és kéri őt, vesse latba tekintélyét a zsidók érdekében, és egy formális kiátkozással állítsa le a zsidók megsemmisítését. A pápa azonban arra hivatkozik, hogy ő az egész emberiséget képviseli, és nem mondja ki a Fontanatól várt szavakat. Gondolatvilágát egyébként is beárnyékolják Hitler egyre fogyó győzelmi esélyei. Ez pedig Európa számára az egyház szempontjából a legrosszabbat hozhatja: a bolsevizmust. Evvel lezárja a témát, és áttér egy, egyháza és személye számára sokkal fontosabb témára: A Vatikánnak részesedése van olyan ipari üzemekben, amelyeket a szövetséges légibombázások valószínűleg le fognak rombolni. Tehát ezeket a részesedéseket idejekorán el kell adni, mégpedig épp a szövetségeseknek. Ha azok ezután lebombázzák ezeket az üzemeket, akkor a sajátjukat bombázzák le, a Vatikánnak már nincs oka aggódnia.

Fontana ezek után a római zsidók egy transzportjába vegyül, Auschwitzba szállítják, ahol gázkamrában hal meg. Tehát, amikor a pápának, Krisztus helytartójaként kellene viselkednie, ez a szegény, egyszerű kis pap lesz Krisztusnak igazi helytartója.

II. A dráma, illetve a film állításai és sugallatai, és ezek cáfolatai

1, Riccardo Fontana személye


Bár a filmet reklámozó médiák szívesen nevezik az alkotást dokumentarista filmnek, egyöntetűen hallgatják el, hogy Riccardo Fontana: fiktív, kitalált személy, ami alapjaiban rengeti meg az egész sztorit. Természetesen joga lehet Hochhuth-nak és Gavrasnak ilyen sztorit írni, de kötelességük lenne kiemelni, mik alapulnak műveikben tényeken, és mi a fikció. A filmet reklámozó propagandagépezet pedig pontosan ezt a kettőt keveri össze nagy igyekezettel.

2, Kurt Gerstein személye


Kurt Gerstein a német Holocaust-tanúk egyik legfurcsább alakja. Gerstein egészségügyi tiszt 1945 júliusában került francia fogságba és röviddel állítólagos öngyilkossága előtt egy szerfölött furcsa és értelmetlen vallomást tett. A francia nyelven tett vallomásban (amelyből hat, egymásnak részben ellentmondó változat létezik) többek között arról van szó, hogy a Belzec, Treblinka és Soibor táborokban összesen 25 millió embert öltek meg gázkamrákban és egy dízelmotor kipufogógázaival. Itt egy részlet a Gerstein-vallomásból:
“Jól megtölteni, rendelte el Wirth hadnagy. A meztelen emberek egymás lábaira lépnek. 7-800 ember 25 m2-en 45 légköbméterben! Heckenholt kezeli a dízelmotort, amelynek kipufogógázainak kell a szerencsétleneket megölni. Heckenholt SS-tizedes igyekszik a dízelt beindítani. De nem ugrik be. Két óra és 40 perccel később - a stopper mérte - beindul a motor..."
Ennek a vallomásnak a szerzője nagyon igyekezett a Belzec-i, Treblinkai és Soibor-i tömeggyilkosságokat bebizonyítani, de ezen a helyen minden valóságérzéke elhagyta. Egy 25 m2-es helyiségbe talán befér 800 nyúl, de semmiképp sem 800 ember. És hogy hogyan élt túl több száz ember 2 óra és 40 percet egy hermetikusan lezárt helyiségben, ugyancsak rejtélyes. Mindenesetre nem lett volna szükség dízelmotorra, mert az emberek 10 percen belül megfulladtak volna.
Beszél továbbá Gerstein ampullákban történő hidrogén-cianid szállítmányokról, hidrogén-cianid gázzal folytatott tömeggyilkosságokról (Csak emlékeztetünk a ma hivatalos álláspontra: nem hidrogén-cianid gáz, hanem Cyklon B). Állítja továbbá, hogy neki kellett konspiratív utakon hidrogén-cianidot beszerezni Günther Sturmbannführer számára (sic!), továbbá, hogy Auschwitzban úgy szokták a gyerekeket meggyilkolni, hogy hidrogén-cianiddal átitatott vattát tartottak orruk alá (sic!). Állítja továbbá, hogy Theresienstadtban az SD-kommandó szabadban végzett cianid-gázzal a zsidókkal (sic!)... Azaz: 1945 májusában, amikorra dátumozzák a vallomások keletkezését, még nem voltak koordinálva a holokauszt-legendák. Ez az oka annak, hogy a Gerstein-vallomások bár ott voltak Nürnberg vádlóinak asztalán, azok (egyes mellékleteket kivéve) soha nem kerültek felhasználásra. Nos ezek a vallomások tartalmazzák, hogy Gerstein már 1942-ben tájékoztatta a Berlini katolikus püspök szindikusát, Dr Wintert az általa tapasztaltakról.

Így néz ki tehát a fundamentum, amelyre a XII. Pius pápa elleni vád épül: Egy bizonytalan eredetű, Kurt Gersteinnek tulajdonított, zagyvaságokat és nyilvánvaló, a mai történészek közül senki által nem vitatott valótlanságokat tartalmazó íráshalmaz 1945 május-júniusából tartalmaz néhány sort, a katolikus klérust befeketítendő. Bár egyértelmű a Gerstein-vallomásban leírtak képtelensége, mégis készpénznek veszik ezt Rolf Hochhuth is, és Saul Friedländer zsidó történész is, akik nemcsak Dr. Winter tájékoztatását tekintik valóságnak, hanem azt is, hogy ezek után természetesen a pápa is értesült a zsidókon elkövetett tömeggyilkosságról. Természetesen a háború után senki nem vette a fáradtságot, hogy utánajárjon Dr. Winternek. Azt hisszük, további kommentár itt fölösleges.

Tanulságos ezek után megvizsgálni, ki is volt XII. Pius pápa? A szokványos életrajz közlésétől eltekintünk, csak a pápa háború előtti és alatti politikai állásfoglalásaira szorítkozunk.

XI. Pius pápa halála után 1939. március 1-én az első választási menetben megválasztották Pacelli bíborost. Történt mindez a német és olasz kormányok nyílt beavatkozási kísérlete ellenére, akiknek nem az volt a fontos, hogy ki legyen a pápa, hanem, hogy ki ne lehessen: Pacelli bíboros. Jól tudták miért. XI. Pius 1938. évi német nyelvű “Mit brennender Sorge” kezdetű enciklikájának értelmi szerzője: Pacelli bíboros. (Az enciklika szokatlanul nyílt hangú leszámolás volt a nemzetiszocializmussal.) Politikai pápa volt. A viharos időkben nem félt egyértelmű, nyílt állásfoglalásokat tenni, amelyek nem szereztek neki barátokat sem az egyik, sem a másik oldalon. Egyetlen vezérelve volt: az igazság. Bár úgy vélte, vannak igazságos és igazságtalan háborúk, meg volt azonban győződve róla, politikai tárgyalásokkal és igazságos rendezéssel mindenféle háborút el lehet kerülni. Ezért fáradozott a végsőkig. Egy idézettel szeretnénk munkásságát jellemezni: “Tudomásom szerint még sohasem állt ki egyetlen pápa előtte ilyen határozottan a népközösség jogegysége és a nemzetközi jog korlátlan érvényesülése mellett és nem ítélte el olyan határozottan az állam abszolút szuverenitását, amely ezt az egységet megtöri, olyan határozottsággal, mint ő. Egy pápa sem követelte olyan határozottan ezen alapelvek logikus következményeként nemzetközi szervezetek létrehozását, amelyek a nemzetközi egyezmények betartását felügyelik, és, ha szükségessé válik, azok revízióját lehetővé teszik. Egy pápa sem követelte olyan határozottan a Föld gazdasági kincseinek igazságos elosztását, valamint a kisebbségek kulturális jogainak védelmét ezen nemzetközi szervezetek által. Nem volt még pápa előtte, aki olyan határozottan és gyakran szólított volna fel egy valóságos keresztes hadjáratra egy ilyen újrarendezésre, és hívta volna ehhez az összes keresztényt és minden jószándékú embert. És nem volt még pápa, aki ilyen behatóan követelte volna mindezeket.” (Msgr. Solages, A Toulouse-i Institut catholique, rektora)

Fentebb már utaltunk rá, XII. Pius engesztelhetetlen ellensége volt a nemzetiszocializmusnak. Ezt bizonyítja 124, a német püspökökhöz intézett levele a háború alatt. Ezek a levelek, bár óvatosságra intenek, bátorítanak a nemzetiszocializmussal szembeni ellenállásra. Egyidejűleg tanúskodnak ezek a levelek a pápa béke iránti elkötelezettségéről, valamint gondoskodásáról a háború összes áldozatával szemben “Németországban és az egész világon, akár az egyház gyermekei, akár nem, külön megemlítve azokat a százezreket, akik származásuk vagy vallásuk miatt vannak halálos veszélyben vagy fokozatos elnyomorodásnak kitéve.”

A pápa részletes diplomáciai tevékenységének ismertetése meghaladná ennek az írásnak a kereteit. Írásunk végén utalunk néhány forrásmunkára, amelyek ezt is dokumentálják.

III. Fenti sorok után már csak egyetlen kérdésünk marad: Ha ez így van, akkor miért ez az engesztelhetetlen gyűlölet, ez a tömény rosszindulat?

A válasz két kérdéskör köré tudjuk csoportosítani. A pápának mai bírálói szemében két halálos bűne volt.

 

Forrásmunkák:

— Paul Rassinier: A “helytartó” hadművelet (Opération Vicaire). Egy ateista hódolata (1965) Paul Rassinier maga is Buchenwald túlélője.

— Henri Roques: Kurt Gerstein “vallomásai”(1986). A szerző elemző tanulmányának megjelenése után egyetemi állását veszítette el.

(Természetesen egyik könyv sem jelent meg ezidáig magyarul Gavras filmjének sietős Magyarországi bemutatójával ellentétben.)

K. Szegedi József