|
|
A termőföld és a püspökök
Szóvivője útján határozottan és egyértelműen elhatárolódott a Magyar Katolikus Püspöki Kar a Független Kisgazdapárt kezdeményezésétől, hogy augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján ( nemkatolikusok számára: Szűz Mária mennybevitelének napja, húsvét, karácsony és újév után a legnagyobb katolikus ünnep) nyilvános könyörgéseket tartsanak a katolikus templomokban a magyar termőföld magyar kézben való megmaradásáért.
Az ember, mégha pap is, viszonyulhat bárhogy Torgyánhoz, az FKGP-hez. El lehet tőlük határolódni, lehet politikai bohócnak tekinteni. De itt másról van szó. A határozott elhatárolódás fájt nekem, mint magyar katolikus hívőnek, aki egyáltalán nem lelkesedik Torgyánékért. Úgy éreztem, ez a határozottság az ügynek is szólt, azaz a termőföld jogos tulajdonosát, a magyar parasztot érte hátbatámadás a püspöki kar részéről.
Mennyire más lett volna ez az állásfoglalás, ha valahogy így hangzott volna: "A Magyar Katolikus Egyház nem kívánja a templomokat politikai csatározás színterévé tenni, ezért elhatárolódik a Független Kisgazdapárt kezdeményezésétől, hogy Nagyboldogasszony napján nyilvános könyörgéseket tartsanak a magyar termőföld megmaradásáért. Mindamellett a leghatározottabban támogatunk minden olyan kezdeményezést, amely arra irányul, hogy ne fosszák meg a magyar vidéket lételemétől, a termőföldtől."
Utópia? Illúzió? Magyarországon talán igen. De máshol, például Oroszországban nem. Július 17-én - valakik ezt kicenzúrázták, a magyar nagyközönség számára hozzáférhetetlenné tették (nehogy például szolgáljon) - az orosz duma heves vita után új földtörvény szavazott meg, amely lehetővé teszi ugyan, hogy külföldiek városi ingatlanokat vásároljanak, de ezt is csak a határrégiók kivételével, csak a terület 2 %-áig, a termőföldek vásárlásából külföldiek pedig teljesen ki vannak zárva. A vitába beleavatkozott az orosz ortodox egyház feje, II. Alexej pátriárka, aki a parlamenti szavazás előestéjén közzétett levelében határozottan ellenezte a termőföld vásárlásának engedélyezését külföldiek számára.
Tisztelt Magyar Püspöki Kar, tisztelt püspök atyáink! Az égre kérünk benneteket, vegyétek már észre, hogy a ti hivatásotok a gondjaitokra bízott nyáj védelme, nemcsak a szentségek kiszolgálása, és egyházmegyétek adminisztratív irányítása. Ne feledjétek Jézus példáját, akinek megesett a szíve az éhező tömegen, akik olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj, és jóllakatta őket. Nem kenetteljes szép szavakkal, kenyérrel.
B. Tóth István
