Nyílt levél...

	Sign In Sign-Up

Nagy visszhangot váltott ki néhány napon belül Dr. Gyulai Endrének, Szeged-Csanádi megyéspüspöknek papjaihoz intézett körlevele (http://www.mno.hu/index.mno?cikk=32379&rvt=2), illetve az SZDSZ Netpárt kirohanása a körlevélre (http://www.mno.hu/index.mno?cikk=32539&rvt=2)
Az alábbiakban főszerkesztőnk állásfoglalását közöljük az üggyel kapcsolatban.

Nyílt levél Dr. Gyekiczki Andrásnak, az SZDSZ Netpárt Ideiglenes ügyvivőjének

Tisztelt Gyekiczki úr!

Engedje meg, hogy Dr. Gyulai Endre Szeged-Csanádi megyéspüspöknek föltett kérdéseire közönséges hívőként ne a püspök úr finom modorában fogalmazzak, hanem avval a nyíltsággal válaszoljak, amellyel Ön föltette kérdéseit.

Mi magyar keresztény hívők egyértelműen az SZDSZ-re gondolunk, ha a magyar táradalomtól távoltartandó szélsőséges irányzatot kell megneveznünk. Nem tudom azt mondani, hogy ez egy filozófiai irányzat (a magyarellenesség nem filozófia), azt meg végképp nem, hogy az SZDSZ liberális. Ők magukat annak nevezik, ezt a terminust átveszi a magyar és a világsajtó, ebből kifolyólag mindenki az SZDSZ-re és hatalmi köreire gondol, amikor a média a liberálisokról, liberalizmusról beszél. Ezért csúszott el az elmúlt 10 évben ennek a szónak a jelentése, hogy liberális. Tíz éve még azt jelentette, hogy toleráns, szabadelvű, ma azt, hogy deviáns, országpusztító, gátlástalanul magyarellenes, keresztényellenes. Majdnem azt írtam, hogy vallásellenes, de érdekes módon az SZDSZ uralta média (rádiókabarék, sajtó) csak a keresztény vallást sértegeti, rágalmazza, gúnyolja reggeltől estig, egy másik vallás mellett szó nélkül elmennek, vagy az egekig magasztalják azt. Emlékezzünk csak a budapesti Nitzsch-kiállításra!

Így, amikor püspök úr a mai, mindenki által használt értelemben használja a liberális szót, Önök az Orwell-i doublethink-nek megfelelően a 10 évvel ezelőtti értelemben kérik ezt tőle számon.
Az első pontra adott válaszom részben választ ad a második kérdésre is. Kossuthra, Eötvösre, Bibóra rátérve: ezeket az személyeket nem lehet egy napon említeni Önökkel. Mindhárom személy szenvedélyesen szerette hazáját, és nem láttak ellentmondást liberalizmusuk és hazaszeretetük közt. Alkotás, a tevékenység vágya jellemezte őket. Ég és föld a különbség köztük és az SZDSZ közt. Ha szót is emeltek bizonyos nacionalista vagy klerikális túlkapás ellen, ez valóban csak a visszásságoknak szólt, és nem magának az ügynek, a magyarságnak és kereszténységnek. Mindhármuk életét a közjó áldozatos, önzetlen szolgálata jellemezte.

És itt van az óriási szakadék köztük, és a mai SZDSZ valamint holdudvara között. Ennek a csapatnak egy mércéje van: mi az, ami rossz Magyarországnak, a magyarságnak; nekünk az a jó.

Rossz az országnak a totális eladósodás? A mi közgazdászaink majd megmagyarázzák ennek a bunkó népnek, hogy jó. (És magyarázzák is Fekete János, zsidó nemzetiségű MNB-elnök óta, akinek nevéhez fűződik az ország kamatrabszolgaságba taszításának kezdete. Érdekes módon, ő magát nem taszította adósságba, ő ma banktulajdonos Izraelben.)
Rossz az országnak, hogy az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatás gyakorlatilag külföldi kézbe került, és evvel már a magyar önálló államiság került a megsemmisülés mezsgyéjére? Némi eufémizmussal ezt privatizációnak szokták nevezni, de nem ez a dolgok lényege, hanem hogy a tulajdonos ne hazai, hanem külföldi legyen. Egyébként is: lehet-e privatizációnak nevezni azt, ha magyarországi, korábban állami, városi tulajdonú közszolgáltató üzemeket olyan cégek vesznek meg, amelyek fő részvényese a francia állam? Akkor nekünk ez a jó.
Rossz az országnak, hogy csökken a népesség? Akkor ez nekünk jó.
Jó az országnak, hogy az Orbán-kormány megpróbál valamit tenni a népesség csökkenése ellen? Akkor ez nekünk rossz.
Jó a magyarságnak, hogy az Orbán-kormány igen-igen csekély mértékben, szinte csak gesztus szinten megpróbál valamit tenni a sokszor embertelen körülmények közt sínylődő határonkívüli magyarokért? Akkor ez nekünk rossz.
Rossz a népnek, ha fiataljai a kábítószertől az erkölcsi fertőig tántorognak? Akkor ez nekünk jó, nosza támogassuk a könnyű drogokat, élvezőikből lesznek a nehéz drogosok, népszerűsítsük a homokosokat, legalább azok sem nemzenek utódot.
Jó az országnak, hogy viszonylag béke van a többség és a kissebség között? Akkor ez nekünk rossz, nosza hecceljük föl a cigányságot a magyarság ellen, de úgy, hogy ezek egymásra haragudjanak évtizedeken keresztül. A cigányok a "diszkrimináció" miatt, a magyarok pedig a kivételezés miatt (gyilkossággal gyanúsítottak külföldre juttatása, a magyar állam megrágalmazása). Hány magyar családtól hallottam én már, hogy bezzeg ha én kaptam volna olyan lakást, mint ezek Fejér megyében!

Nézhetek én az élet bármely területére, nem tudok mást mondani, mint fentebb, az SZDSZ-nek egy mércéje van, a magyarellenesség. Szomorú, hogy ezt a magatartást "liberálisnak" merik nevezni.

Bizonyára sok magyarellenes embert tölt el aggodalommal, hogy vannak még olyan emberek az országban, akik szeretik népüket, hazájukat, és nem abban látják életük értelmét, hogy a nemzet kollektív öngyilkosságát siettessék, hanem azt szeretnék, éljen a magyar nép ugyanolyan módon, békében, szabadságban, nyugalomban gyarapodva, mint bármely népe Európának. Szomorú, azonban, hogy a magát liberálisnak nevezni merők ezt ordas eszmének nevezik. Bár már lassan hozzászokunk ahhoz, hogy ha valaki kiejti a száján, hogy magyar nemzet, akkor az a következő jelzők közt válogathat "liberális" részről: újfasiszta, szélsőjobboldali, antiszemita. Magyarországon nincs fasiszta veszély. És ha vannak erők, amelyek aggódnak azért, mert az ország, a nemzet katasztrofális helyzetben van, és megpróbálnak ez ellen tenni, akkor igazán nem vall szabadelvű felfogásra, ha ezeket az erőket lefasisztázzuk, elveiket ordas eszmének nevezzük. Persze bizonyos külföldi körök ezt így látják szívesen: hadd legyen csak még gyengébb a magyar érdekképviselet.

Az ipar, a kereskedelem, a pénzügy, a tájékoztatási monopólium után vegyük el utolsó bástyáit is, termőföldjeit, keresztény hitét, engedjük meg a külföldiek gátlástalan ingatlanvásárlásait, és nevezzük mindezt liberalizmusnak! Nehéz itt nem feltételezni érdekeltségi összefüggést ezen külföldi körök és az SZDSZ között.

Szétnézve az országban, meg kell állapítanunk, a hatalom döntő pozícióiban (tájékoztatás, pénzügy, jogrendszer) zsidó nemzetiségű polgártársaink túlreprezentáltak. Az USA rendszeres országértékelése ezt úgy fogalmazza, hogy Magyarországon a zsidók helyzete jó. (A magyarok helyzetéről nem ír az amerikai országjelentés.) Ebben a szituációban politikai antiszemitizmusról beszélni, az állampolgári jogegyenlőséget számonkérni nemcsak pimaszság, hanem aljasság. A nemzet józanul gondolkodó többségét az ilyen militáns magyarellenes SZDSZ-es hangok sértik, és nem a püspök úr jószándéktól vezérelt és visszafogott hangvételű körlevele.

Üdvözlettel:

Hódmezővásárhely, 2001.09.06.

B. Tóth István

Vissza