|
|
Fogyatkozás ellen bevándorlás?????
A magyar napisajtó híradása a témáról annyira hihetetlen volt, hogy napokig dörzsölgettem a szemem, igaz-e, amit látok. De el kellett hinnem, március első hetében több magyar napilap egyaránt bő terjedelemben és feltűnő helyen tálalta a témát, a Központi Statisztikai Hivatal jelentését, mely szerint Magyarországot már csak a nagymértékű bevándorlás mentheti meg.
A széleskörű tájékoztatás - a Kossuth rádió sajtószemléje is felhívta rá a figyelmet - arra utal, hogy akik egyes híreket leginkább agyonhallgatnak, most kifejezetten arra törekedtek, hogy erről 10 millió magyarnak legyen tudomása. A KSH horrorvíziója: ha nem engedünk be sürgősen idegeneket (tudom, hogy ennek a szónak a mai világban rossz hangzása van, de nem lehet másként körülírni), Magyarország lakossága 8 millió körülire csökken 2050-re. A jelentés két alternatívát dolgozott ki: vagy egyszerre telepítenének be 1 milliós "lakosságrészt" , vagy éveken át vándorolna be évi 40-50 ezer fő.
Korábban a balliberális média-maffia lemucsaizta, lefasisztázta azokat, akik aggódtak a népesség csökkenése miatt (Fekete Gyula, MIÉP, becsületes református és katolikus lelkészek, papok). Érveik közt szerepelt az is, hogy ha gyarapodna az ország lakossága, akkor ez elengedhetetlenül a nyomor növekedését, az életszínvonal csökkenését hozná magával. Érveik tetszetősek és könnyen követhetők voltak (ha többen vagyunk, nagyobb a lakásigény, több importra szorulunk, ami nagyobb eladósodáshoz vezet, stb.) Érdekes módon, ez a média-maffia most nem jön elő ezekkel az érvekkel. Amiből ugye azonnal kiderül, hogy nem a népességgel úgy általában, hanem csak kifejezetten a magyar nemzetiségű népességgel volt, van problémájuk. Most ugyanez a média-maffia ugyancsak az életszínvonalra hivatkozva elengedhetetlenül fontosnak tartja idegenek betelepítését. Azt a szót, hogy idegenek, szemérmesen kerülik, de minekután nem beszél arról senki, hogy csak magyarok betelepítését képzelnék el (ez különben is rasszizmus volna, ami tudvalevőleg csak MÁS-oknak szabad, a magyaroknak tilos), kénytelenek vagyunk a dolgokat végiggondolva idegenek betelepítéséről beszélni. Ebben erősít meg bennünket az is, hogy a média-maffia Göncz államelnök úrral karöltve hogyan bojkottálja a szovjet időkben főként Kárpátaljáról Kazahsztánba szakadt ötezer magyar ügyét, akik álmukban sem mernek arra gondolni, hogy az anyaország, Magyarország hazavárja, hazahívja őket. Ők már sokkal szerényebb támogatással is megelégednének, de az államtól ezt nem kapják meg, a média pedig ezt támogatandó, agyonhallgatja az ügyet.
A KSH jelentés csak mint valami borzasztó katasztrófát tárja elénk a 8 milliós lakosságszámot, de behatóbban nem magyarázza meg, miért. Persze kutyaszorítóban van. Ha most magyarázkodni kezdene, rögtön nyilvánvalóvá válna, hogy korábban az őt uraló balliberális csoport szándékosan hallgatta el és bagatellizálta a témát. Nézzük meg most néhány európai ország népsűrűségét, gazdagságát. A statisztikai adatokra ránézve megállapíthatjuk, hogy Magyarország 110 fő/km2 népsűrűségével az európai középmezőnyben helyezkedik el. Csaknem egy nagyságrenddel kisebb Norvégia, Svédország, Finnország népsűrűsége. Dániáé, Ausztriáé Magyarországéval csaknem megegyezik. A Balti államok népsűrűsége fele-harmada a mienkének, Olaszországé a mienkének másfélszerese, Németországé a duplája. Milyen következtetést vonhatunk le ebből? Azt, hogy az életszínvonalnak, egy ország gazdagságának abszolút semmi köze nincs a népsűrűséghez, a lakosság számához. Mind az alacsony népsűrűségű, mind a sűrűn lakott országok közt találhatók szegény és gazdag társadalmak,. Ebből következően nem tudjuk, a KSH és a balliberálisok számára miért lenne tragédia a népesség csökkenése. Érzésünk szerint nem is izgatja ez őket, egyszerűen újabb állomásához érkezett a tervszerű magyarpusztítás. Valahol a központban elérkezettnek látják arra az időt, hogy a magyarok lassan megbarátkozzanak a gondolattal, hogy az ország kapuit megnyissák valakik előtt. A KSH nem szól arról, kiket kívánnak betelepíteni. Gazdagokat? Földönfutókat? Csupán annyit jegyeznek meg, hogy "a nagymértékű bevándorlás meghaladja az ország teherbíró képességét, s a népességfogyás okait sem szüntetné meg, továbbá figyelembe kell venni, hogy az ország hány embernek tudna lakást, illetve munkahelyet biztosítani".
Álláspontunk: Egyetlen idegen betelepítését sem szabad támogatni. Ha a betelepítendőknek jár támogatás (lakás, munkahely, akkor ez jár a magyaroknak is. Tudvalevőleg a népszaporulatot leginkább a lakáspolitikával lehet szabályozni. Az ég látja a lelkemet, nem sírom vissza a Kádár-korszakot, de ki kell mondani: a lakáshoz jutás, a fészekrakás - még ha szerényebb minőségben is - könnyebb volt, mint ma. Volt is csekély mértékű népességgyarapodás. Persze fájt is ez a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank képviselőinek, akik még a rendszerváltozás előtt, emlékezetem szerint 1988-ban egy Népszabadság-interjúban kinyilvánították rosszallásukat a túl magas magyarországi lakástámogatás miatt.
A magyarságnak igen rossz tapasztalatai vannak a betelepített idegenekkel. Mária Terézia (és a többi Habsburg-uralkodó) igen céltudatos, a rebellis magyarok megtörését szem előtt tartó politikát folytatott, ennek volt része betelepítési politikája is. A betelepített románok, szerbek a császári udvartól komoly kedvezményeket kaptak. Az eredmény: ezen betelepített idegenek utódai tengernyi magyar vért kiontva magukévá tették ezeket a területeket, és mai leszármazottaik már mint ősi szerb, román területekként tanulják a tőlünk elrabolt részeket.
Tehát: betelepítés helyett komoly lakástámogatást. Nemcsak kamattámogatást adni a fiataloknak, ami támogatás végső soron a bankoknak kedvez, hanem olyan rendszert kiépíteni, amely nem teszi eleve lehetetlenné az első otthonhoz jutást. Szükséges továbbá a médiában uralkodó gyermek- és családellenességre is rámutatnunk. Ennek szerepét már Goebbels is felismerte, aki a kétgyermekes családmodell propagálására dolgozott ki terveket a megszállt Kelet-Európai szláv lakosság körében, addig, amíg a németség természetes szaporodásával ki nem szorítja a szláv elemet.
Meg kell jegyeznünk, hogy ez a kampány, ez a jelentés nem véletlen, hanem egy összehangolt akció része. A 82 milliós németséget az ENSZ statisztikus bűvészei a magyar KSH jelentéssel egyidőben sokkolták avval, hogy Németországnak évi 500 000 bevándorlóra van szüksége. Az indoklás és a magyarázat hasonlóan álszent, mint a magyar KSH-jelentésben leírtaknál. Vagy emlékezzünk csak a hisztérikus Haider-ellenes hajszára, akinek fő bűne az, hogy nem akar Ausztriába több bevándorlót beengedni. Úgy tűnik, a világháborús frontok még mindig megvannak. A győztesek még nem nyugodnak meg győzelmi babérjaikon. Úgy tűnik, csak fegyverszünetet tartanak, ezt a háború totális háborúnak tekintik, aminek csak akkor lesz vége, ha az ellenfelet megsemmisítik. Persze lehet egy háborút egy valódi békével is lezárni, ahol mindkét oldal emelt fővel távozhat a békekötés színhelyéről. Rajtunk, magyarokon múlik, melyik sorsot választjuk: vagy a békés, nyugodt fejlődést, ami feltételezi, hogy egyenrangú félként fogadnak el bennünket a győztesek, vagy a hosszú-hosszú nemzeti agóniát, amelynek során mosolyogva fogadjuk a halálos injekciókat, jöjjenek azok Moszkvából, Washingtonból, bárhonnan.
Azt hiszem, nem kétséges, melyiket választhatjuk. Még ha nem is tapsolnak meg mindig, egyetlen lehetőségünk a fönnmaradás. Ezért: Őszinte, valódi lakástámogatást, hathatós nemzeti lakásépítési programot várunk a mindenkori kormánytól. Meg kell vizsgálni, kiknek a sugallatára zárták be az ország összes házgyárát a rendszerváltozás után. Valamilyen módon, még ha szerényebb keretek között is, még ha emeltebb minőségben is, de újra kell indítani a szociális lakásépítést. Család- és gyermekbarát médiapolitikát várunk. Az úgynevezett kabarék műsorából száműzni kell az anyaságot, családot kigúnyoló ripacskodást. Az eredmény nem fog elmaradni. Meg fog állni a népesség csökkenése és okafogyottá válik a KSH-s fantazmagória.
Szeged, 2000. március 12. B. Tóth István
