Átírták Orwellt

 

"A Turner Network Television 1999-ben filmre vitte George Orwell klasszikus regényét, az Állatfarmot. A rendező John Stephenson (Creature Shop), a farmert Pete Postlethwaite játssza. Az állatok hangjait híres színészek adják: pl. Peter Ustinov, Patrick Stewart, Julia Louis-Dreyfus, Julia Ormond. Az Állatfarm a XX. század egyik legnagyobb regénye; a farmon tartott állatok történetét meséli el, akik uraik ellen fordultak."

A kommunista diktatúrák kishitűségét mutatja, hogy maguk is elhitték, a polgári demokráciák társadalmi berendezkedése felsőbbrendű övékéhez képest. Az igazság az, volt is ennek némi alapja. Ez a kisebbrendűségi érzés aztán oda vezetett, hogy bizonyos irodalmi művekben felismerni vélték magukat, így ezek a művek sorsa a betiltás, agyonhallgatás lett. Így járt Orwell is két klasszikus művével, az Állatfarmmal és az 1984-gyel. Nem kellett nagy fantázia ahhoz, hogy Winston Smith világát a létező szocializmussal, az Állatfarm disznóit pedig a kommunista szólamokat prédikáló és abban egy pillanatig nem hívő nómenklatúrával azonosítsuk.

A Nyugat pedig évtizedeken keresztül könnyedén mondhatta, nálunk az emberek azt olvashatnak, amit akarnak, mi ebbe nem szólunk bele, ha Orwellhez van kedvük, akkor azt olvassák.

Orwell könyvei egyébként meglehetősen pesszimisták. Az 1984 üzenete: Az ominózus 1984-es esztendőre három hatalom marad, Eurázsia, Óceánia, Keletázsia. Ezek állandó harcot vívnak egymással, mindig kettő a harmadik ellen, a szövetségesek azonban mindig változnak, és ez a harc mindhárom hatalom lételeme, egyik sem akarja igazán legyőzni a másikat. Az ember (polgár, állampolgár, dolgozó, adófizető, mindegy, hogy hogy nevezzük) szenved a háborús állapottól, de a végső győzelem érdekében elfogadja a szükségszerűnek mondott korlátozásokat és beletörődik, hogy a totális diktatúra az élet minden területét behálózza.

Az Állatfarm állatai pedig, miután elűzték az embert, minden rossz gyökerét és okozóját, egy szép napon arra ébredtek, hogy a disznók alatt semmivel sem jobb a soruk, mint korában, sőt, ha lehet, rosszabb. A könyv avval végződik, hogy a disznók, miután felszámolták az állatfarm összes vívmányát, maguk is két lábon kezdtek el járni, az állatfarmnak visszaadták korábbi nevét, a Manor farmot, és mindenben az emberekhez lettek hasonlók.

Nehéz itt nem észrevenni a közvetlen történelmi hátteret: Miután a Szovjetúnió elárulta a legszebb ideálokat, lepaktált a hitleri Németországgal. Aztán váltás történt, a Nyugat hadat üzent ugyan a Lengyelországot lerohanó Németországnak, de nem üzent hadat a Lengyelországot lerohanó Szovjetúniónak.

Teljesen érthető Orwell pesszimizmusa, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy könyveit alig akarták kiadni 1945 Angliájában.

De - és itt ugorjunk az időben 50 évet - ma ez a pesszimizmus nem időszerű, mondhatnánk politikailag nem korrekt. Mit tegyünk Orwellel? Betiltani? Ez nagyon átlátszó volna. Jó, próbálkozzunk az agyonhallgatással. OK, ez célravezető. (Hány huszonéves olvasta ma ezeket a műveket? Félő, hogy nem több, mint 30 évvel ezelőtt, amikor Magyarországon ezeket a könyveket magánszorgalomból fordították ismeretlen emberek, más ismeretlenek hat hártyapapírra indigózva legépelték. Computer, másológép a sci-fi világába tartozott.)

De, mégis zavaró, hogy ott van, ha nagyon akarja valaki, megveszi, kis kiadók kiadják, márpedig ennek a pesszimizmusnak itt nincs helye, mondhatnánk, ez már szinte terrorizmus, ami ellen minden módon harcolni kell. Megvan! Filmet csinálunk az Állatfarmból. A film végét pedig egy icipicit átírjuk. Méghogy a disznók ugyanolyan rosszak, mint az emberek! Hiszen ebből azt vonná le a gyanútlan néző, hogy a kommunizmus ugyanolyan rossz, mint a kapitalizmus! Ugyan! Pozitív kicsengést kell adni a műnek! Jones, a gazda, (a feudálkapitalista kizsákmányolás) rossz volt. Alatta rossz soruk volt a farm állatainak. Miután elűzték őket, a disznók (kommunisták) kaparintották meg a hatalmat. Ez ugyanolyan rossz volt. De - a film szerint legalább is - a végén újra emberek szerzik meg a farm vezetését, de ezúttal jó emberek, az állatoknak immár jóra fordul a soruk. Egészen mellékesen: a farm visszakapja eredeti nevét, újra Manor Farmnak hívják. Hollywood üzenete: Ti, Kelet-közép-európai szegény állatok, fogadjátok el a mi fennhatóságunkat, a globalizációt, a feudálkapitalista kizsákmányolás és a kommunizmus után ez a lehető legjobb, amit tehettek.

Szegény George Orwell! Nem elég, hogy egyik jóslata, a lakásokba beépített képernyő és kamera az internet révén gyakorlatilag megvalósult. Hiszen a titkosszolgálatoknak gyerekjáték az összes internetre csatlakozott számítógép tartalmát pillanatok alatt leszívni. Olvashatunk továbbá az Echelon néven elhíresült programról, amelybe az amerikaiak még a szövetséges németeket és franciákat sem vonták be, csak a megbízható angolokat (Angszoc!). A program lehetővé teszi a világ összes telefon-, telefax- és e-mail programjának ellenőrzését, a rögzítés és figyelés bizonyos kulcsszavakra indul. (Ezeket a kulcsszavakat az olvasó fantáziájára bízzuk.)

De ötven évvel műveinek megjelenése és halála után döbbenten kell tapasztalnunk, hogy utolérte Orwellt hősének, Winston Smith-nek a sorsa: Ahogyan Winston Smith feladata az volt, hogy időről időre a napi aktualitásokhoz igazítsa a korábbi újságokat, úgy hamisította meg Hollywood az Állatfarm eredeti mondanivalóját.

Ehhez nincs mit hozzátennünk. Hacsak annyit nem: Véletlen-e hogy a Manor farm kiejtve a menórát juttatja eszünkbe? Véletlen-e, hogy Old Majort, tulajdonképpen Willingdon Beauty-nak hívták? Vagy Willingdon Beautyt hívták tulajdonképpen Old Major-nek? Véltetlen, hogy Big Brother elsőszámú képviselőjét Emmanuel Goldstein-nek hívták? Orwell, mire akartál evvel utalni?

A film egyébként remekmű a maga nemében. Szuggesztív erővel és mégis szórakoztató módon adja vissza a könyv hangulatát. Újra tiszteletet ébreszt bennünk Orwell iránt, aki soha nem járt a Szovjetúnióban, mégis pontosabban látta a valóságot, mint sok pályatársa. Csak az az utolsó öt perc ne volna!

2002.január

B. Tóth István

 

Vissza